Azt hiszem nem tévedsz,
ha azt mondod tudom.
tudom milyen az,
amikor az életem unom,
a versenyen kifáradva,
bízva abban,
hogy az utolsó kört futom,
reménykedek,majd nagyot bukom.
Azt hiszem nem tévedsz,
ha azt mondod tudom.
tudom milyen az,
amikor kezemet nyújtom,
a földön fekve,
az igazságot még magamba fújtom,
gonodolatba a világot felgyújtom.
Üdvözöllek egy másik térben,
ahol minden mocsokban van
s vérben,
Üdvözöllek egy másik világba,
ahol hiába küzdesz,
minden hiába,
és végül üdvözöllek egy másik életben,
ahol bármit hiszel,semmi sem véletlen.
Azt hiszem tudod,milyen az,
ha összetörik egy álom,
én mégis a reggelt,
az új napot, a felébredést várom.
Bizok benne,
hogy az egész egy déli báb,egy mámor,
elszál a szomorúság ködje,
messze, távol.
Üdvözöllek egy másik térben,
ahol minden mocsokban van
s vérben,
Üdvözöllek egy másik világba,
ahol hiába küzdesz,
minden hiába,
és végül üdvözöllek egy másik életben,
ahol bármit hiszel,semmi sem véletlen.
Álsz a tükör előtt,
nem jön az édes vigyor,
fogod a képet:
rajta egy amerikai idol,
ökölbe szorul a kezed,
véresre sírod a szemed,
kezed a tükörhöz teszed,
lelkedet darabokra szeded.
fájdalomtól elveszted az eszed.
Hangosan síkoltod:
Ez az én rohadt világom,
senki sem tudja mennyire utálom!!!!
ui. ez saját szerzemény.én írtam és a gondolataimat vetíti le az egész életről. döntsd el, hogy minek neveznéd,vers dalszöveg vagy akármi. :) helyesírásért elnézést előre is.
